Nyolc éve annak, hogy elindítottam egy programot, ami leginkább a saját tapasztalataimból addigi ismereteimből, a tanulmányaim során szerzett tudásomból indult ki. Évekig az volt a legfőbb irány, hogy szakmai segítséget nyújtsak népi játék és néptánc területeken. Ma már nem csupán ez az elsődleges cél, hanem az is, hogy megmutassam, a pedagógia minden területén alkalmazható az a szemlélet amit tanítok. Hiszem és vallom, hogy a legszebb küldetés. De nem azért mert erről ezt illik mondani, hanem azért, mert ezt így is lehet csinálni, meg úgy is, hogy kesergünk és sírunk és másoktól várunk megoldást, kikényszerítjük a hagyomány szerinti tiszteletet, megbecsülést, de alig teszünk bele valamit, persze azt gondoljuk, hogy mi aztán biztos mindent megteszünk és ami jár az jár. Na én így jártam:

Már gyerekként sokszor hallottam, ahogy a fejem fölött a felnőttek mondták: jaj ebből a kislányból biztos pedagógus lesz. Pedig én énekesnő szerettem volna lenni és elég sokat is tettem ezért. De végül más utam lett, amibe tökéletesen be tudom illeszteni ezt a gyermekkori álmomat is. (Mert ugye álmokat soha nem adunk fel)

Soha nem voltam jó tanuló, meggyőződésem volt, hogy buta vagyok. Tizenkét éven keresztül mindig azt emelték ki, hogy miben vagyok rossz. Az elismeréseket az iskolán kívül gyűjtögettem. Énekversenyeket nyertem, táncot tanítottam, gyöngyöt fűztem, de ezek mind olyan tevékenységek amikre mindenki úgy tekintett, hogy jó-jó, nagyon ügyes, de az iskola az első. És ott nem volt sikerélményem. Igen nehezen indultam neki az érettségit követően a világnak. Aztán a főiskolán, majd az egyetemen és a doktori képzésben is megtapasztalhattam, hogy messze jártam a valóságtól. Imádtam tanulni és az a mai napig így van. 

Az első pedagógusi diplomámat a Magyar Táncművészeti Főiskolán szereztem. Mire a végére értem, már négy éve közalkalmazott pedagógus voltam. Olyan tapasztalataim voltak a gyerekek között, amik szárnyakat adtak, és olyan élményeim az elvárások során, amik szépen le is törték azokat. Nagyon fiatalon ott álltam megtörve. Mindig az álmaimnak éltem és a legfőbb vágyam az volt, hogy jót tegyek úgy, hogy az nekem is jó. A népmesékből a legmeghatározóbb elem számomra a “jó tett helyébe jót várj”.

Annyira hajtott a kíváncsiság az ambivalens élményeim kapcsán, hogy tudni akartam, van-e jó út, lehet-e máshogy, szabad-e máshogy, átbillenhet-e a jó élmény oldalára a mérleg? És akkor tanultam és tanultam tovább, olvastam, kutattam és közben elkezdtem a saját szakterületemre önmagamnak kidolgozni egy olyan módszert, ami elhozta az önfeledt élményt nekem és tanítványaimnak is. Majd elkezdtem megosztani másokkal. Egyszerűen válaszokat és megoldásokat találtam teljesen hétköznapi problémákra. És szépen lassan jött a felismerés, hogy ez már nem csupán a néptáncról vagy hagyományőrzésről szól.

 

Az elmúlt nyolc évben nem csupán elméletet tanultam és összefüggéseket fedeztem fel, hanem valódi, hús-vér pedagógusokkal töltöttem a mindennapjaimat. Sok ezren vettetek eddig körül és remélem, hogy ez a továbbiakban is így lesz. Számos óvodában és iskolában megfordultam az országban, a Kárpát-medencében, Európában és Amerikában. És egyszer csak elkezdtem felfedezni, hogy nem csupán szakemberek között vagyok, hanem emberek között. Elkezdtek érdekelni az igényeitek, a problémáitok. És magamra ismertem, hogy ugyanazokat éljük át.  Átérzem a bizonytalan pályakezdőt, a lelkes fiatalt, a kiégéstől félő, vagy épp a lendületes, magabiztos, tapasztalt létet. Mindeközben a legtöbben ismerjük a szakember mögött lévő életét építő fiatalt, a problémákkal küzdő felnőtt életet, a rengeteg szerepet ami a háttérben van, a családanyává válást,  a női vagy épp férfi lét fontosságát (ez utóbbiról keveset tudok:), stb… Amikor ezt mind felismertem, akkor fogalmazódott meg először, hogy ez egy KÖZÖSSÉG. 

És persze megtapasztaltam, hogy mennyien vannak akik csak túlélők a feladatban és nem keresik a munkájukban önmagukat és hányan kívülről várnak elismerést azért, mert teszik a dolgukat. Mindenki teszi a dolgát. Nem mások megbecsüléséért, hanem önmagunkért és tanítványainkért kell tennünk. És nem egy rendszert kell szolgálnunk, hanem szembe kell néznünk a felelősségünkkel, ami nem más, minthogy a jövő társadalmának sorsa nagyrészt a mi kezünkben van. Számomra ez megtisztelő és felemelő. Ezért még jobb szeretnék lenni. Sőt, a legjobb! Még többet tudni, tanulni, megérteni, eljutni olyan helyekre ahol komplex tudást szerezhetek, szeretnék könyveket venni magamnak és nem az intézménynek, mert tisztelem és szeretem magam, hiszek a pedagógiában és a pszichológiában mint tudományban, a jelenben és a jövőben, bízni és hinni akarok az emberekben, önmagamban, hogy tehetek valamit. Gyönyörű és változatos a munkánk. Minden nap új helyzetek, általunk fejlődő gyerekek, kihívások, sokszor embertelen körülmények, átláthatatlannak tűnő feladatok vesznek körül, de lehetünk kreatívak, sikeresek, eredményesek és minden nap kilépve a komfortzónánkból tehetünk valamit a világért. Sok-sok feladat és nehézség van a munkánkban. De sokkal-sokkal több csoda. Abban hiszek és ez a tapasztalatom, hogy ahogy önmagunk tiszteletét és szeretetét előre tesszük, ahogy valóban elkezdünk hinni a felelősségünkben, egyre büszkébbek leszünk, valós büszkeséget élünk át, környezetünk is ezt adja vissza. A gyerekek sokkal együttműködőbbek lesznek, sokkal több sikerélményük lesz, lendületet nyerünk, hogy az erősségükön keresztül tudjuk segíteni a gyengeségüket, nem érzik majd butának magukat, magabiztosságot és lendületet nyernek, elkezdenek hinni önmagukban, tisztelni fognak, és sokkal nagyobb lesz az esélyük, hogy a felnőtt társadalomban is sikeresen elhelyezkednek. 

Hiszem, hogy elsősorban nem rendszereken kell változtatni, nem kívülről kell megkövetelni a jót, hanem önmagunkból kell kivirágoztatnunk. 

Nekem ez a küldetésem, ezt a szemléletet megmutatni, hitet és irányokat adni, megtanítani, hogyan találjuk meg magunkban a szakember és az ember egyensúlyát. A szakterületemen szerzett tapasztalataim mellett ezt tanítom és adom ahogy tudom. Beszélgetésben, írásban, fotóban, táborban, konferenciában, egy-egy közös játékban, pedagógusképzésben…

Balatoni Kata

 

www.pedagogusexpo.hu

 

 

www.igyteddra.hu/kepzeseink/