A magyar népi játék helye és szerepe az óvodában – Tulipános Program

„Az énekes népi játék a szabad ég alatt, ősidők óta a gyermek életének legfőbb öröme.”
Kodály Zoltán

A játék évezredek óta kísérője a gyermekek világának.
Már Platon-tól olvashatjuk, hogy az ókorban milyen fontos szerepet tulajdonított a játékoknak, melyek egyetemes szabályaik révén segítik a felnőtt társadalom rendszerébe való beilleszkedést.
Ha visszatekintünk a magyar népi játék természetes közegében való megjelenésére, és utána járunk a játékokról készült pedagógiai és pszichológiai kutatásoknak, mi is azzal szembesülünk, hogy egy olyan terület a népi játék, mely messze túlmutat az elmúlt évtizedek produkcióorientált alkalmazásán és valójában elsődleges célja a gyermekek szocializációs folyamatának biztosítása. Ezt a mai pedagógiai szempontok mentén vizsgálva leginkább akkor tudjuk azonosítani, ha a kompetencia területek felől teszünk megfigyelést, és ezeket a területeket lebontjuk a különböző készségek, képességek egységeire. A magyar népi játék ugyanis ennek teljes mértékben tökéletes pedagógiai eszköztáraként tárul elénk. Minden játékban komplexen jelennek meg a fejlesztési lehetőségek, ezáltal minden fejlesztési területhez hozzárendelhetővé válnak a különböző játéktípusok.

Ebből adódóan kérem, hogy vizsgáljuk felül a népi játék megjelenésére, alkalmazására irányuló eddigi célkitűzéseinket és módszertani megközelítéseinket. Véleményem szerint egy markáns szemléletváltásra van szükség az eddigi célok és funkciók fenntartásához és az újonnan előhívott és feltárt pedagógiai eszköztárként való alkalmazáshoz, melyek a következők
a célok tekintetében:

 széleskörű (teljes) készség és képességfejlesztés

a magyar kultúra, nemzeti identitás megismertetése, beépítése módszertani szemlélet tekintetében:

 életkori sajátosság figyelembevétele – kiemelten a szabály és mozgás területeken

hitelesség, értékközvetítés – megfelelő ismeret, tiszta forrás, valódi érték

élményalapú közvetítés – az eddigi formális, esztétikai, utánzásos megközelítés helyett – a valódi, önfeledt játék megjelenítése
Ezek megvalósításához szükség van arra, hogy a pedagógusok kellő ismerettel rendelkezzenek mind a gyemekek fejlődési sajátosságai, mind pedig a játékok, dalok, mondókák, táncok, vagy táncos mozgások terén. Sajnos ezeken a területeken számos hiányosság érzékelhető, fontos, hogy a továbbiakban sokkal tudatosabban vizsgáljuk a játék és a tánc cél és funkciórendszerét, módszertani és tartalmi megjelenítését.
Nincs a világon még egy olyan nemzet, mely ennyire széleskörűen vissza tudja, vissza tudná forgatni nevelési-oktatási folyamataiba saját kulturális tőkéjét és széleskörű eszköztárként tudná alkalmazni azt a mindennapi pedagógiai folyamatokban.
„Nyelvünk és történelmünk ismerete nélkülözhetetlen kulcsa létünknek. Az ismereteken túl azonban valódi identitásunkat, a világban való értékünket kizárólag kultúránk megéléséből nyerhetjük, melynek átadása ma kiemelt feladata kell legyen minden pedagógiai területnek.”
Balatoni Katalin
néptáncpedagógus
neveléstudományi kutató